Segíteni annak, akit szeretünk, természetes dolog. Meghallgatjuk, támogatjuk, néha átvállalunk tőle feladatokat, és nehéz időszakban több energiát fordítunk rá.
A határ ott kezd elmosódni, amikor szinte minden döntésünk a másik ember körül kezd forogni.
A segítség és az önfeladás nem ugyanaz
Egy kapcsolatban természetesek a kompromisszumok.
Ha azonban rendszeresen lemondunk saját szükségleteinkről csak azért, hogy a másik ne legyen mérges, csalódott vagy szomorú, már érdemes megvizsgálni a kialakult mintát.
A kodependencia kifejezést gyakran olyan kapcsolati működés leírására használják, amelyben az egyik ember túlzottan a másik problémáihoz, érzéseihez vagy viselkedéséhez igazítja saját életét.
Nem minden erős kötődés jelent természetesen ilyen helyzetet.
A határok gyakran apránként tűnnek el
Ritkán történik úgy, hogy egyik napról a másikra teljesen feladjuk saját igényeinket.
Sokkal inkább apró lépések követik egymást.
„Most inkább nem találkozom a barátaimmal.”
„Majd én megoldom helyette.”
„Nem mondom el, hogy zavar, mert abból csak vita lenne.”
Egyenként ezek akár teljesen érthető döntések is lehetnek. Ha azonban ez válik a kapcsolat alapműködésévé, idővel kimerítővé válhat.
A másik érzése nem mindig a mi felelősségünk
Ezt könnyű kimondani, de nehéz alkalmazni.
Törődhetünk valakivel úgy is, hogy közben nem próbáljuk minden rossz érzését eltüntetni.
Mondhatjuk azt:
„Megértem, hogy csalódott vagy, de ezt most nem tudom helyetted megoldani.”
Ez nem feltétlenül önzés.
Egészséges határ is lehet.
Saját élet nélkül a kapcsolat is sérülhet
A stabil kapcsolatban mindkét embernek lehetnek saját barátai, érdeklődési területei és céljai.
Nem szükséges minden percet, minden döntést és minden problémát közösen kezelni.
Sőt, az önállóság sokszor éppen a kapcsolatot teszi erősebbé.
Ha valaki azt érzi, hogy állandóan mások hangulatát figyeli, képtelen nemet mondani, vagy bűntudata van minden önálló döntés miatt, érdemes elgondolkodnia ezen a mintán.
A segítség érték.
De akkor tud hosszú távon is segítség maradni, ha közben saját határainkat sem veszítjük el.
